Előbb-utóbb sokakban felmerül az igény, hogy cukor és édesítés nélküli lekvárt készítsenek. Néhány éve olvastam róla, hogy a lekvárok tartóssága nem a cukortartalmon múlik, hanem a csírátlanításon és a hőkezelésen. Mivel kísérletezni különösen szeretek, tavaly kipróbáltam – és valóban működik. Amit az alábbiakban leírok, mint lekváros üveg előkészítési módszer – az bármely, cukortartalmú lekvárnál is tökéletesen alkalmazható, így garantáltan nem romlik meg semmi, amit az üvegbe zárunk.

A képen látható kajszi lekvár minimális cukor hozzáadásával készült (mivel ezt a lekvárt alapvetően édesen szereti a család): 1 kg érett gyümölcshöz számítva 10-15 dkg cukor került hozzáadásra. A ledarált gyümölcsöt először cukor nélkül, kavargatva főztem közepes lángon, forrástól számítva kb. 15 percen keresztül, majd hozzáadtam a kimért cukrot és ezzel még további 5 percig főztem – közben folyamatosan kavargatva, hogy oda ne égjen. A kész lekvárt forrón üvegekbe mertem, az üveget jól lezártam és 5 percre fejre állítottam, majd 2 napra száraz dunsztba tettem.

A bejegyzés végén írok néhány általam kedvelt cukor mentesen kipróbált lekvár változatot. 🙂

Mire lesz szükség a cukor nélküli lekvárhoz?

• Friss, érett gyümölcs
• Ha a gyümölcs önmagában túl savanyú, akkor néhány érett, édes alma (vagy körte) hozzáadásával tudjuk természetes módon megédesíteni
• Tiszta befőttes üvegek és a hozzájuk tartozó, jól záródó, tiszta befőttes üveg fedők (érdemes kisebb üvegeket használni a cukormentes befőzéshez)
• 1-2 teáskanálnyi citromsav (az üvegek kifőzéséhez)
• Nagy méretű fazék, amelyben elférnek az üvegek
• Lekvárfőző fazék

Első lépésként érdemes az üvegeket előkészíteni: frissen meleg vízzel átöblíteni, és a kiválasztott, nagy méretű fazékba fejjel lefelé, egymás mellé szorosan behelyezni. Ha tele a fazék az üvegekkel, jöhet rá a víz: érjen az üvegek magasságának a 2/3-áig. Tegyük bele a citromsavat is – és az üvegek tetőit is, ha beférnek. Kifőzni elég akkor, amikor a lekvárnak szánt gyümölcs belekerül a lekvárfőző fazékba.

A gyümölcsöt mossuk meg, a hibás részeket távolítsuk el. Csak érett, és egészséges gyümölcsöt használjunk. Erjedt gyümölcs ne kerüljön bele, mert az egészet tönkreteheti. A gyümölcsöt mosás után magozzuk ki (pl. kajszi barack, szilva) és késsel aprítsuk fel, vagy esetleg húsdarálón daráljuk le – így egyből pépes állagú lesz. Ha almával szeretnénk édesebbé tenni, akkor az almát is mossuk-és hámozzuk meg, és vágjuk apró kockákra (magháza nélkül).

A felaprított gyümölcsöt tegyük lekvárfőző fazékba, és folyamatos kavargatás mellett kezdjük el főzni. Ezzel párhuzamosan kezdjük el kifőzni az üvegeket és kupakokat – legalább 5 percig kell, hogy forrjon a víz a fazékban, hogy megfelelően streilek legyenek az üvegek.

A gyümölcsöt vagy gyümölcsöket forrástól számítva legalább 15-20 percig főzzük, így csírátlanítjuk és sűrítjük is, miképpen víztartalmukból főzés közben sok elpárolog. Amikor kész a lekvár, forrón a kifőzött üvegekbe töltjük. A kifőzött üvegeket konyharuha segítségével óvatosan (Vigyázat: nagyon forró!) egyenként a pultra tesszük közvetlenül a megtöltés előtt, és szinte az üveg pereméig töltjük forró lekvárral. Egy kanál vagy szűrőkanál segítségével kiszedjük a hozzá való fedőt is a forró vízből, és szorosan rácsavarjuk az üvegre. 5 percre fejjel lefelé fordítjuk az üveget, ezt követően 2 napra száraz dunsztba helyezzük. Érdemes a készítés évét ráírni az üvegekre kerülő címkékre, hogy később is tudjuk, mikor készült. Száraz, hűvös helyen tárolandó. Felbontás után 3 napon belül elfogyasztandó (mivel nincs benne se cukor, se tartósítószer, felbontás után hamarabb megromlik ha nem fogyasztjuk el gyorsan).

Cukormentes lekvár változatok

• Kajszibarack, meggy, alma
• Szilva, alma, körte
• Csipkebogyó, alma
• Eper, málna, alma
• Körte, alma

A fent leírt eljárással készített lekvárok száraz, hűvös helyen tárolva évekig elállnak, épp úgy, mint cukros vagy tartósítószeres változataik. Amikor a dunsztból kikerülnek, pár napig érdemes figyelni őket – ha esetleg az üveg tető nem zárt mégsem tökéletesen, az néhány nap alatt kiderül.

Tartósítószerre semmi szükség a házi lekvárokban. A dzsemfixek a pektin mellett sajnos cukrot, tartósítószert és még pálmaolajat is tartalmaznak – amikre semmi szükség egy lekvárban! Ráadásul adnak egy erős “alap ízt” és jellegzetes sűrű állagot a lekvárnak, amitől minden lekvár hasonló ízű és állagú lesz, és elveszíti egyéniségét. 6 évvel ezelőtt, amikor először készítettem egy nyár leforgása alatt sokféle lekvárt, használtam dzsemfixet többféle lekvárba is, és elmondhatatlanul csalódott voltam, amikor a szeder lekvárt kóstolva nem éreztem a szeder pikáns, jellegzetes ízét, mert elnyomta a dzsemfix… No, én akkor döntöttem el, hogy ilyesmit többet nem fogok használni. Legyen minden lekvár egyedi, ízletes és karakteres!

Kellemes nyári napokat és örömteli lekvárfőzést kívánok!